Pár perc múlva már nem azon rágodtam, hogy mért van ilyen hirtelen hangulat változása Eriknek. Hanem, hogy miként fogok elkerülni innen, hogy találkozzak Charlieval. Erik nem tartja jó ötletnek én pedig nagyon szeretnék mindent tisztázni Charlieval, mert fontos számomra. Ő a legjobb barátom, és joga van tudni, hogy a haverja vámpír lett. Remélem. Remélem, hogy ha meglátom nem az fog járni a fejemben, hogy milyen finom a vére, mert akkor én magamat verem a falba.
Elindultam sok gondolkozás után Loren szobájához, ami mellett elvileg "lakni" fogok. Kicsit megnyugtatott, hogy nem kell mással megosztani, mert én szoba társnak nem vagyok annyira fantasztikus. A kutyámat is egész biztos idegesítettem amikor elkezdtem nézni vagy harmadjára a Büszkeség és Balítéletet.
Végül két óra és 17 perc után - számoltam - megkaptam a szobámat és nem James volt az aki oda adta hanem Loren. Elképesztően érdekes teremtés, de szerintem jól kifogunk jönni ugyanis rettentően aranyos lány. Igaz lesik róla, hogy minden héten új pasit fog magának, de akinek rettentően szép szőke haja van és hibátlan alakja nem is csodálom.
A szobám nem volt nagy. Épp elég nekem, ahogy belépett az ember meglátta az ablakot amin egy vörös függöny lógott és jobb oldalt a sarokba volt az ágyam. Egy egész kicsike ágy, ketten nem is fértek el rajta. Ez kicsit elszomorított, de amikor oldalra tekintettem vettem észre az óriási ruhás szekrényt ami csak az én ruháimra várt. Persze azonnal bele pakoltam. A bejárati ajtóval szemben volt a fürdőszoba ajtaja is.
- Megfelelő a tökéletesnek? - jött be Loren, mosolyogva.
- Tökéletes? Ezt most, hogy érted? - kérdeztem rá, meglepődve.
- James "tökéletesnek" hív téged. Semmi baja nincs veled, ami meglepő, bár nem csodálom. Ez így van, ha szerelmes valakibe. - azonnal görcsbe rándult a gyomrom, és ki rázott a hideg.
- Miről beszélsz? Szerelmes belém? - kérdeztem újra.
- Zoey! Hallasz te engem egyáltalán? Igen. - jelentette ki.
- Csak tudod mit nem értek... azt, hogy mért szeret valaki ha nem is ismer. Ha nem is néz a szemembe amikor hozzá beszélek, ha nem is beszéltünk alig két mondatot.
- Akkor úgy fogalmazok, hogy megértsd. Szerelmes, a véredbe! - nevetett fel gúnyosan. Akkor értettem meg, hogy Erik mire célzott. Most már egyáltalán nem kedvelem.
- Ez tényleg, nagyon vicces Loren. - vágtam vissza.
- Erik is szerelmes beléd, pedig nem is ismer. Ebbe bezzeg nem kötsz bele, igaz? - mondta, majd tökéletes szőke haját elkezdte dobálni. De idegesítő.
- Úgy se értenéd meg ezt! Te akinek ráadásul köze is volt Erikhez. Te teljesen más hogy gondolod ezt, nem csodálom, hogy utálsz. - mondtam, majd rögtön az ablakoz közelítettem, és kinézve vettem észre, hogy szakad az eső. Fantasztikus. De legalább nem kell a sötétben ülni, mert ha sütne a nap akkor ez történne.
Lorenre pillantottam aki úgy állt ott mintha kővé dermedt volna, és egy szót sem tudott hozzászólni ahoz amit mondtam. Tudta, hogy igazam van. Pár másodperc sem kellett máris kisétált a szobából, és becsukta az ajtót. Ki hitte volna, hogy ez következik majd?
Egyébként is. Barátokat kell szereznem, mert biztos vagyok benne, hogy Charlie miután megtudja mi történt velem megutál mindennek elhord és soha többé nem akar látni. Túlságosan ismerem.
Nagy nehezen kipakoltam a cuccaimat és tele raktam a szekrényt. Mikor kezdtem volna lepihenni egy kicsit akkor vettem észre, hogy 6 óra és egy óra múlva találkozom Charlival. Ennyire elszaladt az idő? De jó. Ki kell eszelnem valamit, hogy eltudjak szökni innen. De még sötét sincs, csak szakad az eső. Fenébe. Hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy mivel az ablakom elég közel van a kerítéshez ami körbeveszi a lakást csak kimászok és átmászok a kerítésen és minden rendben. Fogok egy taxit elvisz hazáig és akkor tuti lesz minden.
Gyorsan megkerestem a dzsekimet amit mindig akkor veszek fel ha esik, valamint egy napszemüveget hát ha kisütne a nap, és akkor még nem tudom mi lesz velem... Meg amúgy is. A szemem színe is változik, szóval a vámpír könyvek írói elég közel vannak az igazsághoz. Lehet azok voltak ők is? Zoey, most ne ezen agyalj. Mász ki az ablakon és át a kerítésen teljesen nyíl egyenesen hazáig. Max, hiányzol! Sikerült átverekednem magam a kerítésen így egy sarkot le sétálva azonnal beültem egy taxiba. Hirtelen egy borzalmasan jó illatot éreztem, nem tudtam mi volt az, csak elkezdett korogni a gyomrom éhes lettem. Most valami finomat úgy ennék. Mikor lehúztam a kocsi ablakát nem éreztem az illatot, mikor viszont vissza húztam újra megcsapott.
És akkor jöttem rá... Eriknek igaza volt, érzem most már tudom, milyen ha emberek közé mész és most is alig bírod magad kordában tartani, ez. A vér. A vér illatát érzem ennyire. Borzalmas, hogy ilyen állat lettem. Én. Már fogtam az arcomat nehogy odahajoljak a férfi nyakához és megtegyem azt amit szigorúan tilos. Ez egyáltalán nem volt jó ötlet. A pasas aki a taxit vezette miután megálltuk a lakásunk előtt azonnal megszagolta magát, hogy ő tényleg ilyen szagos? Én pedig csak oda nyújtottam a pénzt és ki szálltam és a csodás lakásunkat néztem meg, kívülről. A parkolóban ott állt az audi, az én kocsim. Fennt a szobámban feltehetőleg a kutyám, Max alszik, és a szüleim valahol elvannak tűnve, vagy unatkoznak és elmentek nyaralni az ősz kellős közepén. Ők már csak ilyenek.
Elindultam az ajtónk felé amikor újra éreztem az illatokat, és amint hátra néztem Charlie-t és az egyik haverját pillantottam meg. Charlie először alig hitt a szemének és azonnal elindult felém. Hirtelen idegességemben egyel hátrébb léptem, de ahogy közelebb jött nehéz volt egy helyben állni. Olyan kellemes illata volt a vérének, hogy az nem igaz. Olyan volt mint a csoki... Finom!
- Z! - ölelt meg azonnal Charlie. Először viszakoztam, majd vissza öleltem. Mintha évek óta nem találkoztunk volna, és most nem csak azért volt jó az ölelése mert közvetlen közelben van a vére hanem.. mert hiányzott!
- Hiányoztál. - mondta boldogan.
- Te is nekem. - válaszoltam vissza, nyers hangon. - Figyelj. Beszélnünk kell, négyszemközt! - mondtam és Charlie haverja, intett majd el sétált.
Hirtelen csak az jutott eszembe, hogy leülök az ajtó előtti kis lépcsőkre..Így is tettem. Charlie pedig habozás nélkül követett.
- Na mesélj! Mi történt veled? - kérdezte, izgatottan.
- Megfogsz utálni...
- Miket beszélsz.. Zoey, mért utálnálak meg, mit tettél? - és hirtelen tágra nyiltak a szemei - Csak nem.. Elütöttél valakit még a múltkor amikor haza fele jöttél!? Azok a jó barátok akik melletted állnak, én melletted állok! - mondta, majd büszkén elmosolyodott.
- Bár csak ez történt volna... De nem. Ennél, bonyolultabb és talán rosszabb is. - hátrébb ültem mivel már nagyon zavart az illata, amit még a férfi dezodor édesített.
- Nyökd már ki mit történt veled!!
- Vámpír lettem. - azonnal elnézett és elkezdett mosolyogni, mintha hazudnék neki - Figyelj! Én ..
- Ugye most csak viccelsz!? Tudod nagyon jól, hogy ezt utálom. Utálom a vámpírokat és te most 3 nap "szünet" nélkül azt nyögöd a pofámba, hogy vámpír lettél.. Te nem vagy normális. - mondtam majd azonnal felállt én viszont csak egy kéz mozdulattal vissza rántottam, amin ő és én is nagyon meglepődtem.
- Igen, nem vagyok már normális, mert nem vagyok ember. Nézd én sajnálom a legjobban.. De az a férfi rám talált. Vagyis más valaki, mert aki a parkban látott meg akart ölni...
- Inkább haltál volna meg mint, hogy vámpír legyél! - mondta és eluralkodott rajta a düh.
- Hogy mondhatsz ilyet? - néztem rá szomorúan. - Nézd. Én utálom ezt az egészet, de tudnod kellett. Pár napig ápoltak, és amúgy se jöhettem volna még ki onnan. De miattad megtettem, és most azt mondod bár csak meghaltam volna? - mondtam és már majdnem elsírtam magam..
- Sajnálom. - mondta. - Csak.. Azt hittem ez nem következik be, de nem vigyáztam rád elég jól!
- Charlie.. - mosolyodtam el. - Nem kellett vigyáznod rám.
Pár percig néha csendben ültünk. Nem gondoltam volna, hogy valaha újra megszólal. Azt hittem elmegy. De nem, ott ültünk és én életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy eljöttem. Mért nem mondtam azt, hogy elutaztunk? Elköltöztünk, kellett nekem elrontanom ezt az egészet, és biztos vagyok benne holnapra az egész város tudni fogja Erik megutál mert megígértem neki, hogy nem megyek ki a szabad levegőre.
- És... - szólalt meg végül. - Akkor most ki változtatott át?
- Egy fiatal vámpír, de még mindig veszélyben vagyok ezért sem maradhatok túl sokáig, távol. Ugye megértesz? - tettem fel neki a kérdést miközben apró esőcseppek hulltak a hajamra.
- Megértem. De még egy kérdésem volna. - felálltunk és be sétáltunk a lakásunkba. Nem mentem el az ajtótól, hisz lassan mennem kéne. - A vámpírok.. Szeretik a vért, igaz?
- Igen... és ezt sajnos most tapasztalom.
- És kóstoltad már? - azonnal megállt egy másodpercre bennem az ütő. Mért kérdez ilyesmit? Ez megörült.
Megráztam a fejem.
- Akkor, probáld ki. Rajtam. Kétlem, hogy fájna... - mondta majd elindult felkapott egy kulcsot.
- Te megörültél, nem fogom a legjobb barátomat... italnak felhasználni. Egyébként is bele halhatsz. Nincs önkontrollom ilyen fiatalként... Legalább egy rohadt könyvet elolvastál..?! Olvass el, sok minden igaz belőlük.
Charlie egy szempillantás alatt bele mélyeztette a kulcs végét a csuklójába engem viszont azonnal megcsapott az illata. Az ujjamba haraptam bele és kisétáltam az ajtón.
- Zoey!! Várj. Ez csak egy kis.. Vér. Probáld ki.
- Nevetséges vagy. Beszélhetünk talán pár nap múlva, talán pár hét múlva, de most haggy békén. - majd fogtam magam és beszálltam a kocsimba. Szerencsémre benn hagytam a kulcsot így el indítottam és elmentem.Még egyszer rá néztem a régi legjobb barátomra aki ott állt véres kezével és láttam az arcán, hogy azon gondolkozik mért megyek most el. Mért? Mert nem kell a vére.. Őszintén szólva nem azért mert ő a legjobb barátom volt hanem mert.. Nem szeretnék ezzel ártani magamnak és az emberiségnek. Kiskoromban azt is eldöntöttem, amikor vámpír könyveket olvastam, hogy először a matek tanárommal végeznék.. Ez most se lenne másképp.
Teljesen elragadott a hév, úgy száguldoztam az utakon mint egy alkoholista. Csak az járt a fejemben, hogy mit fogok mondani a többieknek amiért elszöktem. Az a lényeg, hogy gondoljunk pozitív dolgokra, az is lehet, hogy az elmúlt 1 órában nem is jártak a szobámba vagy ha be is kopogtak nem jöttek be, mert nem érkezett válasz tehát azt hihették alszom. Ez a legvalószínűbb.
Elindultam sok gondolkozás után Loren szobájához, ami mellett elvileg "lakni" fogok. Kicsit megnyugtatott, hogy nem kell mással megosztani, mert én szoba társnak nem vagyok annyira fantasztikus. A kutyámat is egész biztos idegesítettem amikor elkezdtem nézni vagy harmadjára a Büszkeség és Balítéletet.
Végül két óra és 17 perc után - számoltam - megkaptam a szobámat és nem James volt az aki oda adta hanem Loren. Elképesztően érdekes teremtés, de szerintem jól kifogunk jönni ugyanis rettentően aranyos lány. Igaz lesik róla, hogy minden héten új pasit fog magának, de akinek rettentően szép szőke haja van és hibátlan alakja nem is csodálom.
A szobám nem volt nagy. Épp elég nekem, ahogy belépett az ember meglátta az ablakot amin egy vörös függöny lógott és jobb oldalt a sarokba volt az ágyam. Egy egész kicsike ágy, ketten nem is fértek el rajta. Ez kicsit elszomorított, de amikor oldalra tekintettem vettem észre az óriási ruhás szekrényt ami csak az én ruháimra várt. Persze azonnal bele pakoltam. A bejárati ajtóval szemben volt a fürdőszoba ajtaja is.
- Megfelelő a tökéletesnek? - jött be Loren, mosolyogva.
- Tökéletes? Ezt most, hogy érted? - kérdeztem rá, meglepődve.
- James "tökéletesnek" hív téged. Semmi baja nincs veled, ami meglepő, bár nem csodálom. Ez így van, ha szerelmes valakibe. - azonnal görcsbe rándult a gyomrom, és ki rázott a hideg.
- Miről beszélsz? Szerelmes belém? - kérdeztem újra.
- Zoey! Hallasz te engem egyáltalán? Igen. - jelentette ki.
- Csak tudod mit nem értek... azt, hogy mért szeret valaki ha nem is ismer. Ha nem is néz a szemembe amikor hozzá beszélek, ha nem is beszéltünk alig két mondatot.
- Akkor úgy fogalmazok, hogy megértsd. Szerelmes, a véredbe! - nevetett fel gúnyosan. Akkor értettem meg, hogy Erik mire célzott. Most már egyáltalán nem kedvelem.
- Ez tényleg, nagyon vicces Loren. - vágtam vissza.
- Erik is szerelmes beléd, pedig nem is ismer. Ebbe bezzeg nem kötsz bele, igaz? - mondta, majd tökéletes szőke haját elkezdte dobálni. De idegesítő.
- Úgy se értenéd meg ezt! Te akinek ráadásul köze is volt Erikhez. Te teljesen más hogy gondolod ezt, nem csodálom, hogy utálsz. - mondtam, majd rögtön az ablakoz közelítettem, és kinézve vettem észre, hogy szakad az eső. Fantasztikus. De legalább nem kell a sötétben ülni, mert ha sütne a nap akkor ez történne.
Lorenre pillantottam aki úgy állt ott mintha kővé dermedt volna, és egy szót sem tudott hozzászólni ahoz amit mondtam. Tudta, hogy igazam van. Pár másodperc sem kellett máris kisétált a szobából, és becsukta az ajtót. Ki hitte volna, hogy ez következik majd?
Egyébként is. Barátokat kell szereznem, mert biztos vagyok benne, hogy Charlie miután megtudja mi történt velem megutál mindennek elhord és soha többé nem akar látni. Túlságosan ismerem.
Nagy nehezen kipakoltam a cuccaimat és tele raktam a szekrényt. Mikor kezdtem volna lepihenni egy kicsit akkor vettem észre, hogy 6 óra és egy óra múlva találkozom Charlival. Ennyire elszaladt az idő? De jó. Ki kell eszelnem valamit, hogy eltudjak szökni innen. De még sötét sincs, csak szakad az eső. Fenébe. Hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy mivel az ablakom elég közel van a kerítéshez ami körbeveszi a lakást csak kimászok és átmászok a kerítésen és minden rendben. Fogok egy taxit elvisz hazáig és akkor tuti lesz minden.
Gyorsan megkerestem a dzsekimet amit mindig akkor veszek fel ha esik, valamint egy napszemüveget hát ha kisütne a nap, és akkor még nem tudom mi lesz velem... Meg amúgy is. A szemem színe is változik, szóval a vámpír könyvek írói elég közel vannak az igazsághoz. Lehet azok voltak ők is? Zoey, most ne ezen agyalj. Mász ki az ablakon és át a kerítésen teljesen nyíl egyenesen hazáig. Max, hiányzol! Sikerült átverekednem magam a kerítésen így egy sarkot le sétálva azonnal beültem egy taxiba. Hirtelen egy borzalmasan jó illatot éreztem, nem tudtam mi volt az, csak elkezdett korogni a gyomrom éhes lettem. Most valami finomat úgy ennék. Mikor lehúztam a kocsi ablakát nem éreztem az illatot, mikor viszont vissza húztam újra megcsapott.
És akkor jöttem rá... Eriknek igaza volt, érzem most már tudom, milyen ha emberek közé mész és most is alig bírod magad kordában tartani, ez. A vér. A vér illatát érzem ennyire. Borzalmas, hogy ilyen állat lettem. Én. Már fogtam az arcomat nehogy odahajoljak a férfi nyakához és megtegyem azt amit szigorúan tilos. Ez egyáltalán nem volt jó ötlet. A pasas aki a taxit vezette miután megálltuk a lakásunk előtt azonnal megszagolta magát, hogy ő tényleg ilyen szagos? Én pedig csak oda nyújtottam a pénzt és ki szálltam és a csodás lakásunkat néztem meg, kívülről. A parkolóban ott állt az audi, az én kocsim. Fennt a szobámban feltehetőleg a kutyám, Max alszik, és a szüleim valahol elvannak tűnve, vagy unatkoznak és elmentek nyaralni az ősz kellős közepén. Ők már csak ilyenek.
Elindultam az ajtónk felé amikor újra éreztem az illatokat, és amint hátra néztem Charlie-t és az egyik haverját pillantottam meg. Charlie először alig hitt a szemének és azonnal elindult felém. Hirtelen idegességemben egyel hátrébb léptem, de ahogy közelebb jött nehéz volt egy helyben állni. Olyan kellemes illata volt a vérének, hogy az nem igaz. Olyan volt mint a csoki... Finom!
- Z! - ölelt meg azonnal Charlie. Először viszakoztam, majd vissza öleltem. Mintha évek óta nem találkoztunk volna, és most nem csak azért volt jó az ölelése mert közvetlen közelben van a vére hanem.. mert hiányzott!
- Hiányoztál. - mondta boldogan.
- Te is nekem. - válaszoltam vissza, nyers hangon. - Figyelj. Beszélnünk kell, négyszemközt! - mondtam és Charlie haverja, intett majd el sétált.
Hirtelen csak az jutott eszembe, hogy leülök az ajtó előtti kis lépcsőkre..Így is tettem. Charlie pedig habozás nélkül követett.
- Na mesélj! Mi történt veled? - kérdezte, izgatottan.
- Megfogsz utálni...
- Miket beszélsz.. Zoey, mért utálnálak meg, mit tettél? - és hirtelen tágra nyiltak a szemei - Csak nem.. Elütöttél valakit még a múltkor amikor haza fele jöttél!? Azok a jó barátok akik melletted állnak, én melletted állok! - mondta, majd büszkén elmosolyodott.
- Bár csak ez történt volna... De nem. Ennél, bonyolultabb és talán rosszabb is. - hátrébb ültem mivel már nagyon zavart az illata, amit még a férfi dezodor édesített.
- Nyökd már ki mit történt veled!!
- Vámpír lettem. - azonnal elnézett és elkezdett mosolyogni, mintha hazudnék neki - Figyelj! Én ..
- Ugye most csak viccelsz!? Tudod nagyon jól, hogy ezt utálom. Utálom a vámpírokat és te most 3 nap "szünet" nélkül azt nyögöd a pofámba, hogy vámpír lettél.. Te nem vagy normális. - mondtam majd azonnal felállt én viszont csak egy kéz mozdulattal vissza rántottam, amin ő és én is nagyon meglepődtem.
- Igen, nem vagyok már normális, mert nem vagyok ember. Nézd én sajnálom a legjobban.. De az a férfi rám talált. Vagyis más valaki, mert aki a parkban látott meg akart ölni...
- Inkább haltál volna meg mint, hogy vámpír legyél! - mondta és eluralkodott rajta a düh.
- Hogy mondhatsz ilyet? - néztem rá szomorúan. - Nézd. Én utálom ezt az egészet, de tudnod kellett. Pár napig ápoltak, és amúgy se jöhettem volna még ki onnan. De miattad megtettem, és most azt mondod bár csak meghaltam volna? - mondtam és már majdnem elsírtam magam..
- Sajnálom. - mondta. - Csak.. Azt hittem ez nem következik be, de nem vigyáztam rád elég jól!
- Charlie.. - mosolyodtam el. - Nem kellett vigyáznod rám.
Pár percig néha csendben ültünk. Nem gondoltam volna, hogy valaha újra megszólal. Azt hittem elmegy. De nem, ott ültünk és én életem legnagyobb hibáját követtem el azzal, hogy eljöttem. Mért nem mondtam azt, hogy elutaztunk? Elköltöztünk, kellett nekem elrontanom ezt az egészet, és biztos vagyok benne holnapra az egész város tudni fogja Erik megutál mert megígértem neki, hogy nem megyek ki a szabad levegőre.
- És... - szólalt meg végül. - Akkor most ki változtatott át?
- Egy fiatal vámpír, de még mindig veszélyben vagyok ezért sem maradhatok túl sokáig, távol. Ugye megértesz? - tettem fel neki a kérdést miközben apró esőcseppek hulltak a hajamra.
- Megértem. De még egy kérdésem volna. - felálltunk és be sétáltunk a lakásunkba. Nem mentem el az ajtótól, hisz lassan mennem kéne. - A vámpírok.. Szeretik a vért, igaz?
- Igen... és ezt sajnos most tapasztalom.
- És kóstoltad már? - azonnal megállt egy másodpercre bennem az ütő. Mért kérdez ilyesmit? Ez megörült.
Megráztam a fejem.
- Akkor, probáld ki. Rajtam. Kétlem, hogy fájna... - mondta majd elindult felkapott egy kulcsot.
- Te megörültél, nem fogom a legjobb barátomat... italnak felhasználni. Egyébként is bele halhatsz. Nincs önkontrollom ilyen fiatalként... Legalább egy rohadt könyvet elolvastál..?! Olvass el, sok minden igaz belőlük.
Charlie egy szempillantás alatt bele mélyeztette a kulcs végét a csuklójába engem viszont azonnal megcsapott az illata. Az ujjamba haraptam bele és kisétáltam az ajtón.
- Zoey!! Várj. Ez csak egy kis.. Vér. Probáld ki.
- Nevetséges vagy. Beszélhetünk talán pár nap múlva, talán pár hét múlva, de most haggy békén. - majd fogtam magam és beszálltam a kocsimba. Szerencsémre benn hagytam a kulcsot így el indítottam és elmentem.Még egyszer rá néztem a régi legjobb barátomra aki ott állt véres kezével és láttam az arcán, hogy azon gondolkozik mért megyek most el. Mért? Mert nem kell a vére.. Őszintén szólva nem azért mert ő a legjobb barátom volt hanem mert.. Nem szeretnék ezzel ártani magamnak és az emberiségnek. Kiskoromban azt is eldöntöttem, amikor vámpír könyveket olvastam, hogy először a matek tanárommal végeznék.. Ez most se lenne másképp.
Teljesen elragadott a hév, úgy száguldoztam az utakon mint egy alkoholista. Csak az járt a fejemben, hogy mit fogok mondani a többieknek amiért elszöktem. Az a lényeg, hogy gondoljunk pozitív dolgokra, az is lehet, hogy az elmúlt 1 órában nem is jártak a szobámba vagy ha be is kopogtak nem jöttek be, mert nem érkezett válasz tehát azt hihették alszom. Ez a legvalószínűbb.
Mivel mindenkinek tetszett meghoztam a folytatást, aztán véleményeket újra. Köszönöm pusziii! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése